A mánia
2005.08.16. 19:26
A mánia |
Szeretni sokféleképpen lehet: ismerünk alacsony lángon égőket, akiket alig érint meg a tűz, és vannak szélsőséges, szenvedélyes, vad vonzódásban élők is közöttünk. A macskákhoz is sokféle kapcsolat fűz minket. Van aki a szagukat sem állja, aztán aki éppen megtűri, következnek a szimpatizánsok, és végül... hát igen: azok akik nem pusztán szeretik - miként felebarátjukat -, hanem imádják, rajongással veszik körül azokat a vacak kis szőrgombócokat, akik reggeltől estig a lábaik körül sertepertélnek. Ez bizony jól fejlett, körülhatárolható macskamánia. Az a szenvedély, amely - reméljük - ragályos, felvállaltan szélsőséges, és általa évről-évre több ember fertőződik meg. Véleményünk szerint a XXI. század egyetlen jó célokra fordítható járványa. A macskamánia felfokozott érzelmeket takar: hóbortot, szenvedélyt, világszemléletet egyaránt. A macskamániások látszólag ugyanolyanok, mint a többi normális ember: sikeres üzletasszonyok, tehetséges szakemberek, gyakorló mamák és csillogó szemű gyerekek, akik egészen addig szokványosan működnek, ameddig a szóban forgó apróka négylábú meg nem jelenik a porondon... De ettől a pillanattól kezdve a tünetek szemmel láthatóak, egységesek lesznek: a feszültség enyhül, a szájak fülig szaladnak, szeretet ömlik szét odabent, a lélekben, és az út végén ott a boldogság, napi 24 órában.
| |
|